Hatvanhat évvel ezelőtt, 1953. november 25-én, egy szerdai napon, délután negyed háromkor futott ki a Wembley gyepére az Aranycsapat, hogy megmérkőzzön a házigazda angol válogatottal.
Akkor még senki nem sejthette, hogy a magyar válogatott világraszóló 6:3-as győzelmet arat, ezzel megtörve az angolok 90 éve tartó hazai veretlenségét. Az MLSZ a mérkőzés tiszteletére november 25-ét a Magyar Labdarúgás Napjává nyilvánította 1993-ban.
Immár több mint huszonöt éves hagyomány, hogy a 6:3-as londoni siker évfordulóján, a Magyar Labdarúgás Napján a korábbi válogatott játékosok és szövetségi kapitányok közösen emlékeznek vissza az elmúlt esztendő eseményire. A szövetség idén néhány nappal előrehozta a korábbi futballisták közös ünneplését, így a november 25-i évforduló előtt, pénteken délben gyűltek össze labdarúgásunk nagyjai az Aréna Hotel különtermében.
A kor első számú sportújságírója, Feleki László tudósította a Népsportot a mérkőzésről. Az ő beszámolójából idézünk.
A pálya talajának nem ártott az eső. Egy kicsit ugyan csúszós, de rugalmas a gyep. Nyolc-tíz fok lehet a hőmérséklet, bágyadtan süt a nap. Angol időszámítás szerint két óra után öt perccel a főlelátótól jobbra lévő kanyarban, a kijáróban feltűnnek a csapatok. A magyar csapatot Puskás, az angolt Matthews vezeti. Athlone (helyesen Athlone grófja, teljes nevén Alexander Augustus Frederick William Alfred George Cambridge, Athlone első grófja - a szerk.), az Angol Labdarúgó-szövetség elnöke sorra kezet fog a két csapat játékosaival, majd felhangzanak a himnuszok. Ezután a két csapat tagjai a kapu elé vonulnak, egy keveset kapura rugdalnak, s máris hívja a játékvezető a sorsoláshoz a két csapatkapitányt. A sorsolásnál Puskással szemben Wrightnek kedvez a szerencse, s ő választja az enyhe napsütéssel hátban lévő kaput. Amikor felállnak a csapatok, az angol újságírók körében kis zavart okoz a magyar játékosok számozása. Lóránt hátán van a hármas szám, s ezért azt gondolják róla, hogy ő a balhátvéd. Hidegkuti indítja el a labdát, s rögtön támadunk. Budai lefut, Eckersley partra szereli. Az első perc végén a partdobás után Bozsik szerzi meg a labdát, vezeti egy-két lépést, aztán betolja Hidegkutinak. Hidegkutit Eckersley támadja, középcsatárunk azonban egy csellel kifelé fordul s aztán 15 méterről - nem a legjobb szögből - hatalmas lövést ereszt meg. A labda védhetetlenül vágódik a jobb felső sarokba, 1:0. Magyarország javára!
A közönség tapsol a nagyszerű támadásnak, remek lövésnek, de látszik az arcokon, hogy meglepte őket a gyors gól. Angol támadás után magyar ellentámadás következik, s ennek végén Czibort csak nehezen szereli az angol védelem. Aztán Taylor Mortensent ugratja ki, Grosics jó ütemben fut ki kapujából, s felszedi a labdát a középcsatár elől. Támadnak az angolok. Kemény, de sportszerű a küzdelem. Feltűnik, hogy az angol védők milyen sokszor alkalmazzák a becsúszó szerelést.
Néhány hibából arra lehet következtetni, hogy az angolok az idegesebbek. A 8. percben Zakariás átadását Puskát lövi kapura. Merrick vetődve véd, majd Hidegkuti fél méterrel lő fölé. Most már a magyar csapat támad többet. Budait szögletre szerelik, ebből Kocsis gyengén fejel, mellé.
A 11. percben gyönyörű magyar támadás fut a pályán. Czibor, Kocsis, Budai a labda útja, de a szélső Merrick kezébe lő. Puskás átadására Kocsis nagyszerűen megy fel a levegőbe, tapsot kap érte, de a labda mellé száll.
A 12. percben teljesen szabályos gólt ér el a magyar csapat, de a játékvezető érthetetlenül nem adja meg. Puskás kiugrik a balszélen, Hidegkuti két méterrel mögötte oldalt követi a balösszekötő helyén s Puskás beadását mintegy 8 méterről a hálóba vágja. Teljesen érthetetlen a játékvezető ítélete. Les címén szabadrúgást ítél ellenünk. Buzánszky szögletre szerel, majd Puskás veszi el a labdát Matthews elől. Jellemző ez a csapat játékára. Mindenki mozog, mindenki segíteni akar.
A 14. percben Dickinson szerzi meg a labdát a magyar belsők elől. Mortesenhez játszik, a középcsatár a fedezetlenül hagyott Sewellt szökteti s Sewell két csel után 10 méterről a bal alsó sarokba lő, 1:1.
Leírhatatlan az angol közönség öröme, mennydörög a taps. Ebből is látni, hogy milyen nagy a magyar csapat tekintélye. Játékosainkat nem töri le a gól. Gyors, kitűnő a passzjátékuk s feltűnik, hogy milyen sokat foglalkoztatják a szélsőket a félpályákról küldött hosszú leadásokkal. Hidegkuti lövését szögletre üti Merrick. Nagyszerűen játszik a csatársor. Általában két gyors átadás után valamelyik csatár már lyukra fut és kapja is a labdát. A 19. percben Budai átadását Puskás átlépi s Kocsis szögletről gyengén lő mellé. Nagy gólhelyzet volt.
A 22. percben Czibor elszáguld a szélen, beadását Puskás lőné, de Wright zavarja, Puskás oldalt gurítja a labdát s a ráfutó Hidegkuti a 11-es pont tájékáról a léc alá lő, 2:1, Magyaroszág javára. Eckersley lábát súrolta a labda, de az érintés miatt nem változtatott irányt s így a gól vitathatatlanul Hidegkutié.
Gyors, nagyszerű támadás eredménye volt ez a gól, amelyet megtapsolt az angol közönség. A magyar válogatott egyre-másra vezeti szebbnél-szebb támadásait. Az egyik ilyen támadás végén Budai II lő mellé. Nagyszerűen megy a mieinknek a játék. A közönség gyakran felszisszen egy-egy gólveszélyes támadás során. Az angol csapat is nagyszerűen küzd, a játékosok keményen lépnek közbe a közelharcokban, de ebben az időszakban szinte tehetetlenek a magyar fiúk szellemes, ötletes adogatásaival szemben. Nagy derültséget vált ki a közönség soraiban, amikor a hazaiak egyik támadása után Lóránt hazaadással ment, ez a hazaadás azonban egy kissé erősre sikerül. Grosics csak nehezen tudja védeni a labdát. Változatlanul tovább támad a magyar csapat. Budai II lövése lepattan a védőkről, nagy a tömörülés a kapu előtt, a védők csak nagy üggyel-bajjal tisztáznak. Az angol védőjátékosok gyakran alkalmazzák a becsúszó szereléseket - nagyszerűen. Testi erejüket is szabályosan kihasználják a labdáért vívott küzdelemben. A magyar játékosokat azonban csak nagyon nehezen tudják fogni.
A 25. percben Budai II szöktetésével a mozgékony Czibor a jobbszélen fut el lendületesen, jobblábas beadása Puskás elé kerül. A balösszekötő a hatos sarkán leveszi a labdát, aztán bal lábbal óriási erővel fejmagasságban a bal sarokba bombáz, 3:1. (Ez volt a híres visszahúzós gól. - a szerk.)
Ezután a hazai együttes vezet néhány veszélyes támadást. Feltűnik, hogy az angol csatárok igen gyakran zavarják Grosicsot, Grosics azonban ügyes cselekkel lerázza magáról a támadókat, gyorsan kisiklik közülük és így akadálytalanul végzi el a kirúgást. Megint a magyar csapat rohamoz. Kocsis melléfejel.
A 29. percben Budai II vezeti a labdát, amikor 25 méternyire az angol kaputól dancsolják. A szabadrúgás elé az angolok nem állnak sorfalat, Bozsik fut neki a labdának, lövése után a kaputól 12 méternyire lévő Puskás beleteszi a labdába a lábát s az ballábáról a meglepett Merrick mellett a jobb alsó sarokba vágódik. 4:1.
A közönség gyakran nyilvánítja tetszését, sokszor ütemesen felcsattan a taps. Erősen támad a magyar csapat. Hidegkuti lövését védi Merrick, majd a másik oldalon Wright szabadrúgását Grosics szépen öklözi vissza a mezőnybe. A 34. percben egy szögletrúgás után Kocsis fejesét védi igen szépen Merrick. A fejes és a védés egyaránt nagy tapsot kap. Hidegkuti tör előre, villámgyorsan kígyózik az angolok térfelén, lövése azonban emberben akad el. Teljesen beszorítjuk az angol válogatottat, s csak néhány perc múlva szabadul fel a nyomás alól Merrick kapuja.
Ekkor azonban igen gyors, gólveszélyes támadást vezetnek az angolok. Matthews száguld el a szélen, boszorkányos cselsorozatok után középre íveli a labdát. Robb igen jó ütemben befut, s a levegőben úszva éles fejest küld a kapu bal sarka felé. Már gólnak látszik a fejes, amikor Grosics párducként vetődve nagy bravúrral szögletre nyomja a labdát.
