Jani bácsi: "Köszönjük a vendéglátást!"

Mit adhat egy embernek egy iskola, egy szemlélet?
Nos, válaszolok mert én is hasonlót kaptam, de ez, ami velünk történt a mai napon, amellett nem lehet elmenni szó nélkül! Nos a történet a következő:
Dombay Zsolt réges régen a Fradiban nevelkedett és egy idő után eljöttek számára a középiskolás évek. Istvános lett! Nem akármilyen! Kijárta az iskolát, leérettségizett, majd folytatta labdarúgó pályafutását, de minket a történetünkben már ez nem érint. Ugrás az években, edző lett és a mai hétvégén találkozhattunk az általa edzett csapattal. Megérkeztünk és az öltözőben üdítő, szendvics és ásványvíz várt minket, de ami ennél is fontosabb: mérhetetlen nagy és őszinte szeretet! A mérkőzések után kérdeztük Zsoltot, hogyan tudjuk majd ezt megköszönni? A válasz: Ne foglalkozzatok semmivel, én soha nem tudom meghálálni azt, amit az iskolától és az egyesülettől kaptam az ott eltöltött négy év alatt!!! A szemlélet az életemre, a futball karrieremre, az iskola pedig a életfelfogásomra, az emberré válásomra volt hatással: egy szóval mindent, ami történik velem , az iskolának és az egyesületnek köszönhetek! És itt be is fejezném, mert tudnám ám írni a sorokat, de Zsolt válaszában minden benne volt. Tanulságos volt és óriási teher számunkra, következő nevelő, edző, tanár generációra, hogy ilyen példamutató felnőtteket neveljünk! Köszönjük elődeink munkáját, a példa is bizonyítja, jól végezték feladatukat. Az ő örökségük számunkra ró feladatokat, hogy hasonlóan végezzük önként vállalt munkánkat!
Feltöltök egy képet, a kispad előtt mésszel a fűbe volt írva a következő. (Zsolt kisfia várt minket így)
"Akinek nincsen múltja, nem lehet jövője, a jelen rabja marad"

Üdvözlettel Jani Bácsi - Szent István