Emlékezzünk szeretteinkre

Néma kiáltás

Csak halk léptekkel, csendesen, nem zavarva álmuk,
Szívünkben emlékezve rájuk,
Halk léptekkel, csendesen.
Mert ott vannak a mindennapokban,
Eszünkbe jutnak egy-egy röpke pillanatban,
Csak most tudjuk értékelni az egyszer voltat.
Halljuk szavaikat...
Halk léptekkel, csendesen, nem zavarva álmuk.
Nosztalgiák, megelevenedett, régi történetek
Mosolyt csalnak arcukra, melyet könnyzuhatag követ,
Szívünk sajog, s benne űr tátong.
S a hideg szél szárítja arcunkról a fájdalom jeleit.
Halk léptekkel, csendesen, nem zavarva álmuk.
Némán kiáltunk a végtelen messzeségbe,
Jó volna, ha itt lennél...
S a szív több időt kérne még,
De választ sohase kaphat, MIÉRT?

Élő Lilla