Dunakanyar SE – Szeged-Csanád Grosics Akadémia U15

2021.06.13

Dunakanyar SE-Szentendre - Szeged-Csanád Grosics Akadémia 2:2 (2:1, 2:2, 2:2) büntetőkkel 6:5

Dunakanyar SE: Pálfi - Pál (Vághy 61.p.), Helter M., Meszlényi, Helter T. - Deák, Nagy L. (Korvicska 41.p.), Lőrincz - Faházi (Egervári 68.p.), Szöllősi (Lenti 41.p.), Gál.Kispad: Alexi B.

Stáb: Somogyi Tibor (vezetőedző), Egervári Zsolt (szakmai igazgató), Somogyi Gábor (technikai vezető), Nagy László (elnök)

2017.09.09. a dátum, amikor ez a korosztály igazán elindult a csapaépítés útján, akkor játszottuk ugyanis U12-ben (MLSZ NBI) az első bajnoki mérkőzésünket. A csapat vezetőedzője Egervári Zsolt volt, és az akkori csapatból nyolcan (Pálfi, Deák, Egervári, Pál, Vághy, Meszlényi, Nagy, Lenti) ma is szerepeltek együttesünkben. Az első meccs Soroksáron 1:1-gyel zárult, és a bajnokságot végül kiegyensúlyozott teljesítménnyel a 6. helyen zártuk. A tudatos építkezés és képzési stratégia eredményeként a csapat folyamatosan fejlődött, és U13-ban még a 10., de U14-ben és idén - már Somogyi Tibor irányításával - a 2. helyen zárt. Ezzel vívta ki a jogot a rájátszásban való szereplésre, ahol az ország kiemelkedő csapataival szemben mutathatják meg a fiúk a tudásukat. Az első találkozón a srácok óriási mérkőzésen 3:2-re idegenben győzték le a debreceni Loki Focisuli csapatát, és elérkezett az újabb megmérettetés, a Szeged-Csanád Grosics Akadémia elleni találkozó.

Hazai pályán, szeles, napos időben a gyors és szűk műfüves pályánkon fogadtuk a kékeket, és gyakorlatilag lekopíroztuk a Debreceni rajtot. A 7. percben egy előrevágott labdára Gál Ambrus csapott le, és 16 méterről a kapu közepébe lőtt (1:0). A vendégek nemigen jutottak el a kapunk közelébe, mi viszont többször is veszélyeztettünk. A 25. percben Pál Zalán 35 méteres szabadrúgásából már két gólosra nőtt az előnyünk (2:0). Fölényünk tovább nőtt, így ellenfelünk némileg váratlanul szépített (2:1) egy közeli lövéssel 5 perccel a szünet előtt.

A második játékrész is jól indult, de 5-6 perc elteltével a Szeged egyre inkább átvette a kezdeményezést, és a 47. percben ki is egyenlítettek (2:2). A momentum átkerült a vendégek oldalára, ők voltak veszélyesebbek, de nagyon lelkesen és fegyelmezetten védekeztünk. A déliek kialakítottak 2-3 veszélyes helyzetet a kapunk előtt, de ha a védőink már nem tudtak menteni, kapusunk biztosan fogta a próbálkozásokat. Óriási küzdelem folyt minden labdáért a pálya minden részén, a fiúk folyamatosan kisegítették egymást. A rendes játékidőben az eredmény nem változott.

A hosszabbítás kiegyenlített játékot hozott, és egy-egy veszélyesebb szituációtól eltekintve a kapuk nem nagyon forogtak veszélyben. Ezek közül Lőrincz Bálint nagyszerű lövése külön említésre méltó, a 22 méteres löketet a léc alól nagy bravúrral tornázta ki a szegedi kapus - mindezt 3 perccel a 2x15 perces hosszabbítás vége előtt! És így jöhettek a büntetők...

Óriási izgalmak, szívszorító pillanatok, remegő tekintetek. A 11-esek előtt, közben, bezzeg utána... De ne szaladjunk ennyire előre. A szegedi játékos kezdte: Babszi vetődik, és KIÜTI, Berci pedig a kapus hasa alatt behelyezi. 1:0 ide! A kék játékos bevágja, Doki nekifut, és higgadtan a szeme közé 2:1 ide! A szegedi fiú lő, és Babszi újra véd! Tiri érkezik, és mindenkit (saját magát is) megtévesztve a kapu bal oldalába helyez, 3:1 ide! Bizakodhattunk, hiszen ha a következő két rúgásunkból egyszer betalálunk, megnyertük. Babszi kezeit érintve a következő lövés valahogy bejutott a kapuba, a szemek Helter Tomára szegeződtek, akinek a lövését a szegedi hálóőr kivédte, 3:2, még mindig ide! A következő büntetőt a szegediek belőtték, így Vághy Martin lőhette be csapatunkat a rájátszás döntőjébe. De sajnos csak lőhette volna, ugyanis a vendégek kapusa hatalmasat vetődve nagyot mentett, 3:3, folytatódik... Két-két biztos 11-est láthattunk mindkét oldalról, tőlünk Golyó és Bambi talált be, 5:5! Aztán Babszi (az FTC up. szakmai igazgatójának, Kiss-Baranyi Sándornak a tanácsát megfogadva, aki a kapu mögött állt), parádés mozdulattal, lábbal hatástalanította a 11-est! Itt a harmadik esély, ezt már nem, nem, nem szalaszthatjuk el! Lenti Maci Barni az ítéletvégrehajtó. A leghiggadtabb, sokszor túlságosan is nyugodt játékosunk baktat a büntetőpont irányába. A szurkolók le-föl sétálnak, néhányan remegő, elcsukló hangon bíztatnak, drukkolnak, mások maguk elé bámulnak üveges tekintettel. Vannak, akik a fejüket fogják, hajukba túrnak idegességükben a kispadnál valaki ül, valaki áll, a játékosok összekapaszkodva szorítják egymás vállát. Maci még mindig lépdel, odaér vajon valaha? Aztán akkurátusan leállítja a labdát, majd rezzenéstelen arccal hátrál, úristen csak el ne botoljon! Telefonok elöl, videók és fotók készülnek - mintha szükség lenne rá, hogy emlékezhessünk később ezekre a pillanatokra. Mintha el lehetne felejteni akár egy másodpercet is abból, amit a fiaink letettek az asztalra, ahogy fociztak. Maci elindul, gyorsul, odaér, lő: GÓÓÓÓÓÓÓÓÓL! A Macikat megszégyenítő nyugalommal a jobb felső sarokba helyezte a labdát, esélyt sem adva a szegedi kapusnak! VÉGE, KATARZIS! Mindenki egy kupacban ünnepel, majd tánc és közös csatakiáltások. Hihetetlen, varázslatos, vagy ahogy Tibibá tömören összefoglalta: "Erre nincsenek szavak".

Gratulálunk a csapatnak, köszönjük a szülőknek a bíztatást, legközelebb az NBI-es Nyíregyháza Akadámia csapatát fogadjuk, és az álom tovább folytatódik. UGYAN KI AKAR FELÉBREDNI???

Hajrá Dunakanyar!